Látomásom láthatára. Selma Lagerlöf: A császár látomása - Szegedi Piaristák


látomásom láthatára

S monda az Ur Jónásnak másodizben: "Kelj föl és menj, mert én vagyok az Isten. Menj, a nagy Ninivéig meg se állj, s miként elédbe írtam, prédikálj!

Amerikai Magyar Szó, április-június évfolyam, szám Library Hungaricana Látomásom láthatára, Láthatár Irodalmi Jelen Képzelj el magadnak egy óriási papírlapot, melyen az egyenesek, háromszögek, négyzetek, ötszögek, hatszögek és más alakzatok ahelyett, hogy egy meghatározott helyen maradnának, látomásom láthatára közlekednek a felszínen vagy felszínben, de ahhoz nincs erejük, hogy a sík fölé emelkedjenek, látomásom láthatára alá süllyedjenek, igen hasonlóak az árnyékokhoz - csak kemények és éleik fényesek - és akkor meglehetősen pontos képet kapsz hazámról és honfitársaimról. Ó jaj, néhány évvel ezelőtt még azt mondtam volna: látomásom láthatára én világmindenségemről", de szellemem azóta kinyílt a dolgok magasabb rendű megítélésére. Azonnal megérted, hogy egy ilyen országban lehetetlen, hogy előforduljon bármi is, amit te "testnek" neveznél; de merem állítani, hogy azt látomásom láthatára, hogy mi legalábbis meg tudjuk különböztetni látás látomásom láthatára a háromszögeket, négyzeteket, és más alakzatokat, midőn a fent leírt módon közlekednek.

Menvén hát Jónás, első nap kiére egy sátrakkal telt, csillagforma térre s az árusok közt akik vad szakállát és lotykos, rongyos, ragadós ruháját, ahol helyet vőn, kórusban nevették, kiáltott, mint az Ur meghagyta, ekként: "Halld az Egek Urának Istenének kemény szózatját, nagy Ninive, térj meg, vagy kénkövekkel ég föl ez a város s föld alá süllyed, negyven napra mához!

Másod estére másik térre ére, a színészek és mímesek terére, kik a homokon illegve kigyóztak s szemérem nélkül a nép előtt csókolóztak.

A nem cöliákiás gluténérzékenység 1. rész

Ott Jónás a magas ülés-sorok csucsára hágván, olyat bődült bozontos szája, hogy azt hitték, a színre bika lép. Mohón hökkenve némult el a nép, míg Jónásból az Ur imígyen dörgött: "Rettegj, Ninive, s tarts bűnbánva bőjtöt.

Selma Lagerlöf:

Harminckilencszer megy le még a nap, s Ninive napja lángba, vérbe kap! Hozzá simultak, halbüzét szagolták és mord lelkét merengve szimatolták.

látomásom láthatára

Igy ért, az asszonyoktól közrevéve, harmadnap a királyi ház elébe. Ott már tudták és várták és bevitték egy nagy terembe, hol arany teríték mellett hevertek a Hatalmasok, nyüzsgvén köröttük szép rabszolga sok, és meztelen táncoltak ott a szolgák vagy karddal egymást ölték, kaszabolták játékul.

látomásom láthatára

Jónást meg egy cifra oszlop tetejébe tették hogy szónokoljon és jövendölje végét a világnak. És Jónás akkor egy iszonyu átkot kiáltva a királyra s udvarára s az asszonyokra és a palotára s a színészekre és a mímesekre s az árusokra látomásom láthatára a mívesekre s az egész Ninivére mindenestül, leugrott, és az őrökön keresztül kitört, s enyhe látásromlás az termen át, s a szoborerdőn, csarnokon, látomásom láthatára és a kerten, tavat megúszva, rácsokon lekúszva, utcán és bástyán, falmentén szaladva rohant ki Ninivéből a szabadba, egyetlen látomással látomásom láthatára szivében: hogy kő kövön nem marad Ninivében.

És méne a pusztába, hol a sáskák a gyér fü szomjas zöldjét mind levásták, hol aki a forró homokra lépett jó saru nélkül, a talpa megégett: böjtölve s imádkozva ott lakik s nem mozdul, mígnem messze kénköves lángoktól lenne lenn az ég veres s hallanék hogy a föld egyszerre szörnyet dördül, s a nagy vár tornyai ledőlnek s ugy látomásom láthatára minden ninivei, maga és apja s anyja, fiai s lányai, huga-öccse, nénje-bátyja, mint hajdan a Jeroboám családja.

Hires Bosszuálló, szavamra hallgass!

látomásom láthatára

Elküldtél engem, férgekhez a férget, kik ellenedre s fricskád nélkül éltek. Én inkább ültem volna itt a pusztán, sorvadva, mint ma, gyökéren és sáskán. De bőjt s jámborság néked mint a pélva, mert vétkesek közt cinkos aki néma. Atyjafiáért számot ad a testvér: nincs mód nem menni ahova te küldtél.

látomásom láthatára

Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra. Lám, megcsufoltak, Egek Alkotója! Nincs is itt haszna szépszónak s imának, csak harcnak és a hatalom nyilának.

látomásom láthatára

Én Jónás, ki csak a Békét szerettem, harc és pusztulás prófétája lettem. Harcolj velük hát, Uram, sujtsd le őket! Irtsd ki a korcs fajt s gonosz nemzedéket, mert nem lesz addig igazság, se béke, míg gőgös Ninive lángja nem csap az égre.

За стенами Диаспара, недоступная мониторам, Земля уже должна была быть иной.

Jött a reggel és a dél és az este: Jónás egész nap az ég alját leste. S már a láthatár elmerült az éjben, s egy árva ház sem égett Ninivében.

A császár látomása Abban az időben történt, midőn Augusztus volt a császár Rómában, és Heródes a király Jeruzsálemben. Történt pedig ekkor, hogy nagy, áhítatos csendű éjszaka borult a földre. Ez a legsötétebb éjszaka volt, melyet valaha megértek az emberek, kiknek úgy tűnt fel ez a koromsötétség, mintha az egész földet valami nagy pinceszerű boltozat kupolája födné. Lehetetlen volt megkülönböztetni a szárazföldet a víztől s még a legismertebb úton is alig lehetett eligazodni. Ennek megvolt az oka, mert egyetlenegy fénysugár se jutott le a földre az égből.