Tűnjön el szemünk elől


Ugyanaz, ugyanannak. No látja, édesem, ez a hála!

emberi szem kilátás kettős front

Én voltam a leghűségesebb trombitása; én tűnjön el szemünk elől a dicsőségét a leglelkesebben és a legtöbb kitartással. Világos, hogy ha egyszer életében meg kellett bántania valami fehérszemélyt, ez nem lehetett más, mint az én csekélységem.

Adatvédelmi beállítások

Igazán, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a Gondviselés egész külön hivatalt tart, mely csakis arra ügyel fel, hogy minden ember, mindig, következetesen hálátlan legyen. Nem tudja, aranyosom, kiről van szó? Négy vagy öt évvel ezelőtt Berlinben voltunk. Akkor még mázoltam; következéskép kötelességemnek tartottam, hogy egész nap ott üljek a nemzetközi kiállitásban.

forog a látás 30 látomás hány dioptriát

Ugy, hogy Birulov azt a paraszt-viczczet költötte rám és a kiállitásra, hogy: — A képek silányak. De van ott egy nagyon takaros kis személy, a ki őrzi a képeket; azt érdemes megnézni. Nos, volt ezen az emlékezetes tárlaton egy kép, valami Angelus, s volt ennek a képnek egy lelkes, elszánt, s a legőrültebb rajongásra kész bámulója: Galanthay Masa.

Ó, mennyi vitatkozásom volt e miatt a kép miatt! Nem mintha megváltoztattam volna a véleményemet.

Tűnjön el szemünk elől

A kép gyönyörü, ha az, a ki festette… nem, legyünk tárgyilagosak. Tehát: azt a hires Angelust valami Biró Jenő nevü úr festette. És ez a Biró Jenő nevü úr egy és ugyanazon személy azzal a fekete hajú úrral, a ki Trouvillet és az álarczos bálokat örökre meggyűlöltette velem.

Igen, édesem, a huszonegy üveg borok és a huszonegy fontos gorombaságok kedvelője: kiváló tehetségű hazánkfia, Biró Jenő úr. Mindezt Fervacquestól tudom a ki, mellékesen szólva, igen kedves majom. A fölfedezés nem érdektelen, ugy-e?

De arra a végső eredményre jutottam, hogy: igen. Az eset anyagot adhat a gondolkozásra a bölcselkedő elmének. Megigértem ugyan kegyednek, hogy az illető úrról nem beszélek többet, de bah!

És tudja-e, mért nem érdekes?

HARMADIK RÉSZ.

Ime, egy őszinte vallomás. Egy bizalmas adalék lelkemnek mélységeiből. Azt a fénykört, melyet a vakmerősége vont a homloka köré, lefujta a márkinénak egyetlen egy, megbélyegző, leleplező, megsemmisitő szava. Kedvesem, ez az ember házas!

A márkiné látta a jegygyürüjét a tulajdon szemével. Minő sátáni elbizakodottság! Feleséges ember és még kevélykedik!

Fejbe harapta a gyerekei anyját, börtönbe kerülhet a világbajnok német focista

Mert ha egy legényember vakmerő, annak még van értelme. Annak joga van hozzá.

Ez az örök harcz a nők és férfiak között. De egy házas ember! Egy ember, a ki már készen van! Egy kis, idegbajos sárgaság, a ki madárfejét kaczérul rejti el egy rengeteg kalap árnyékába. Az a bizonyos nagy, égő fekete szem, azokkal a bizonyos legyező szempillákkal; apró orr, melyet a rokonságban bájosnak találnak.

Ha jár, hogy előkelőbbnek lássék, kissé fölfelé szegzi a vállait; s az utczán megfordulnak utána a férfiak, mert a szeme fehére feltünő, s úgy tudja forgatni ezt a legfőbb kincsét, mint egy köszörüs. A vendéglőben keztyüs kézzel eszik, és keztyüs kézzel nyul a szájába, hogy kivegye belőle a csirkecsontot.

Kicsit kaczér, de csak azért, mert ez »chic«, — esküszöm rá, hogy még a »chic«-nél tart — különben pedig nagy, éhes szemével majdnem felfalja az urát… Szegény ember! Mondom önnek, hogy a fekete, polgári nevén: Biró Jenő úr, nem létezik többé. Tragikus véget ért, mint Phoebus de Châteaupert, a kiről, attól a percztől fogva, hogy megházasodott, a Notre-Dame költője nem ir többé. Rám nézve legalább meghalt. Vége; fuit.

Meg akartam irni a gyászbeszédjét és ezekben a sorokban eltemetem őt. Zöld galylyal övezem körül nevét és — menjünk tovább. Uj nap derült ránk, mely uj életre hí.

Mit láthattunk a Hungaroringen is kiállított bemutatóautón?

Imádja önt, jobban mint valaha Masa, képfaragó művész, remekművek alkotója, és jó kis lány. Galanthay Masa grófnő Szoláry Helén kisasszonynak. Hisz-e ön a Végzetben, kedvesem? Ments isten, hogy a predesztináczióra, vagy a kálvinisták egyéb szörnyüségeire gondoljak. Elégetném a kezemet, mint Mucius Scaevola remélem, ő voltha elég ügyetlen volna leirni valami efféle eretnekséget, a mi bármilyen hóbortos vagyok is, soha meg nem fordul a tűnjön el szemünk elől.

De lássa, én igy képzelem a dolgot: A Végzet angyala, hogy pontosan felelhessen meg rengeteg feladatának, egész intézetet tart az égben, s ennek a magasban székelő intézetnek egyik alárendelt, élczes alkalmazottja kedvét leli benne, hogy minket szegény halandókat minduntalan kicsúfoljon. Ez a vidám aeon ismeri legtitkosabb gondolatainkat, s könnyebb a lelkének, hogy ha, a felsőbbsége háta megett, mókázhat velünk. Például: Tegyük fel, szegény ember, neked az a bogarad, hogy nem akarsz a vizbe fúlni.

Ugy találod, hogy a sáros halál csunya halál. Hogy ezt a csunya halált elkerülhesd, megtéssz minden képzelhető óvó intézkedést. Megmérgezed magadat, aztán felméssz egy torony tetejére, onnan leugrasz, s abban a pillanatban elsütsz egy pisztolyt, melyet szépen a halántékodnak irányoztál.

És holnap mégis ott vagy a jogász-bálban. Mert méreg helyett tévedésből kőrösi szentelt vizet ittál, a téli kabátod gombjával fenn akadtál a torony egy állványán, s kiderül, hogy pisztolyodat párbajsegédek töltötték meg. El vagy keseredve, s fölteszed magadban, hogy megnyugszol sorsodban, de soha se ülsz hajóra, még propellerre se.

NEGYEDIK RÉSZ.

Légy nyugodt. A vizbe fogsz fúlni. Nápolyban véletlenül megbetegszel, eszméletlen állapotban hajóra tesznek, a gőzös pokoli bizonyossággal — elsülyed, olyan alaposan, hogy még egy légy se menekül meg róla.

Vagy mondjuk, nem méssz Nápolyba; nagy óvatosságodban negyven esztendeig ki nem mozdulsz a lakásodból. Bele fulsz a fürdőkádadba. Vagy: Te, másik szegény ember, szereted az egész világot, az első keresztények testvériességével, a Peabody jóságával, s egy angol regényiró hölgy gyöngédségével.

  • Tedd szilárddá, ó,… • Hűség a szövetséghez • Bahá’í imák
  • Csillogó diszkógömbként jött szembe az F1 jövője a Hungaroringen
  • The Project Gutenberg eBook of Midás király (2. kötet) by Zoltán Ambrus
  • Kis lakás, millió lehetőség
  • Csillogó diszkógömbként jött szembe az F1 jövője a Hungaroringen Majer Dániel
  • Az egyik szem látása 50-nel csökkent

De van egy ember a világon, a kinek az orra neked nem tetszik, a ki iránt valami csodálatos, megmagyarázhatatlan idegenkedést érzesz. Szétosztod vagyonodat a szegények között, sirva búcsúzol el tizenkét gyermekedtől, s elbujdosol az őserdőkbe, Patagoniába, vagy az éjszaki sarkra, csakhogy ezt az embert ne lásd.

edények a látáshoz 2 látomás olyan

Mindenütt az utadban fogod találni. Nem hiszi, hogy igy van?!

javítatlan látásélesség rosenbaum táblázat a látásvizsgálatokhoz

Tehát hallgasson rám. Biró Jenő úr, mint Barbarossa Frigyes császár, jól meghalt, és jól el van temetve. Meghalt, volt, vége; eltemettem őt feledésem népes mauzoleumába, s hogy valamikép fel ne találjon támadni, lenyomtattam őt megvetésem súlyos kövével.

És ime, kikel sirjából; mi több, kényszerit rá, hogy foglalkozzam vele. Láttam, a tulajdon két szememmel láttam, mikor elutazott Trouvilleból, a herczegével együtt. Örömem oly tiszta és tökéletes volt, hogy misét mondattam volna, ha attól nem tartok, hogy derék abbénk megver. Természetesen, nem mulasztottam el megtudni Fervacquestól, hogy hova mentek.

Ha azt mondja, hogy délre mennek, biztosithatom, kedves Helén kisasszony, hogy Szibériának viszem a vén Aliszt. Fervacques pontos felelettel szolgált, mely igen megnyugtatóan hangzott. Angliába mentek, Arbroaths Castleba, tűnjön el szemünk elől ott is maradnak október végéig. Ez három héttel ezelőtt történt. És ime, a hogy megérkezünk Biarritzba, az első ember, a kit megpillantok, az én halottam. De ez még semmi. Ez egyszerüen csak boszantó lett volna.

Hanem, úgy kellett történnie — hiszi-e már, hogy van egy gonosz aeon, a ki incselkedik velünk?! Nem ülök lóra, csak azért, mert bizonyos vagyok benne, hogy ha eszembe jutna egyszer kilovagolni, mulhatatlanul bekövetkeznék az, a mit mind a ketten két milliószor olvastunk két millió angol regényben. A ló elragadna; erre ő, a napbarnitotta ifjú, utána vágtatna megdühödt paripámnak, utólérné, aczél öklével megfékezné a veszett állatot, aztán leemelne a nyeregből, s én mindjárt ott maradnék szépen a nyakában.

Nem, kedvesem, nem mentette meg az életemet. De annyit mondhatok, hogy nélküle most igen náthás volnék. S mivel mostanában kitünően érzem magamat, a szolgálatot, melyet tett, nem kicsinyelhetem. A dolog igy történt. Harmadnapra, hogy megérkeztünk, gyönyörü reggelünk volt; s az ön lusta tanitványát, a ki máskor kilenczig aluszsza az igazak álmát, ez egyszer felköltötték reggel hat órakor.

A ki felköltötte, az nem volt más, mint ő felsége, a Nap, saját úri személyében. Olyan lever-m volt, mint Madame de La Vallièrenek; talán még valamivel szebb. Kinéztem az ablakomon. Szeretem a májusi reggelt, mint mindent a világon, a mi szép. Csakhogy a májusi reggel Biarritzban úgy, mint másutt egy egészséges, élettől duzzadó, csinos vászoncseléd, a szeptemberi reggel pedig Biarritzban, egyedül Biarritzbanaz arab regék bűbájos királykisasszonya.

hogyan lehetne javítani egy idős ember látását látomás leül miből

Minő hatások! Inkább lefestem az egészet, mint hogy leirjam.

Hűség a szövetséghez Tedd szilárddá, ó, Urunk, lépteinket utadon és erősítsd meg szívünket az Irántad való engedelmességben. Fordítsd arcunkat egyedüliséged szépsége felé, és örvendeztesd meg keblünket isteni egységed jeleivel. Öltöztesd testünk nagylelkűséged palástjába, lebbentsd el szemünk elől bűnösségünk fátylát, és add nékünk kegyelmed kelyhét, hogy nagyságod láttán minden létezők legbensőbb lényege dicséretedet zengje. Majd tárd fel Magad, ó, Urunk, kegyes szavaddal és isteni lényed misztériumával, hogy az ima szent elragadtatása töltse be lelkünk — az imáé, mely a szavak és a betűk fölé emelkedik és túlnő a szótagok és hangok mormogásán, — hogy ragyogásod kinyilatkoztatása előtt minden dolog a semmibe tűnjön. Ímé szolgáid, kik szilárdak és hívek maradtak Szövetségedhez és Testamentumodhoz, kik erős kézzel tartják az Ügyedben való kitartás kötelékét és nagyságod palástjának szegélyébe kapaszkodnak.

Elég az hozzá, el voltam ragadtatva, meg voltam illetődve, tönkre voltam silányitva. Eszem ágában se volt, hogy megint tűnjön el szemünk elől, és tovább aludjam. Bolondos fejemben egy szép és nagy gondolat érlelődött meg.

Kegyed, drágám, a ki mindig a tyúkokkal ébred és kel, nem tudja, talán nem is sejti, minő hangulatok szállják meg a délig alvót, ha egyszer, véletlenül, korán talál felkelni. Az ember tizszer annyi erőt érez magában, mint máskor, s kéjesen fürdik abban a tudatban, hogy hőstettet követett el. Mindent szebbnek lát maga körül, mint rendesen; a világ ujnak, szűznek és elragadónak tünik fel előtte.

Ez a nagy vállalkozások, a merész ötletek s a hirtelen cselekvések órája. A ki ebben az órában nem érez kedvet olyan nagyszabású tettekre, a melyektől máskor borsódzik a háta, az már el van veszve. S én még elég jól érzem magamat. Tehát: nem tűnjön el szemünk elől, hanem gondoltam »merészet és nagyot«, s mindjárt hozzá is fogtam az eszme megvalósitásához. Addig szutyongattam Lenkét, mig végre illőképpen felöltözött, s aztán, nem is hederitve az álomkórban szenvedő öreg személyekre, kimentünk a hegyek közé.

Bizonyosan emlékszik rá, kedves Helén kisasszony, milyen nehezen szántam rá a fejem, hogy ezt a szegény Lenkét hozzam el magammal, a ki egész Közép-Európán át folyvást Nagy-Becskerekről sóhajtozik nekem. De végre, mit tehettem egyebet?!

Livia, az én felejthetetlen Liviám, a ki tavaly még aggasztóan kaczérkodott az Orsini-család legfrissebbik hajtásával, sok hányattatás után a derék Kovács szerelmében talált révpartot, s a törvényes és boldog szerelmet elébe tette tűnjön el szemünk elől kalandoknak, a kulcsárt elébe a történelmi tűnjön el szemünk elől.

Ida pedig sokkal rövidebb idő óta van nálam, semhogy nyugodtan rábizhattam volna magamat.

MIDÁS KIRÁLY

Bele kellett nyugodnom tehát, hogy sorsom osztályosa ez a becskereki Zrinyi Ilona legyen. És mondhatom, leszámitva azt, hogy Makót boszantóan sokáig magasztalta Interlaken rovására, jobban viselte magát, mint vártam.

Csakhogy az a könnyelmüség, hogy siettem a Lenke képességeiben teljesen megbízni, hamarosan megboszulta magát.

hogyan erőltesse meg a szemét hyperopia egyik szem

A tapasztalt és sokat hányódott Liviával ez a kaland soha se esett volna meg. Kitalálja-e, mi történt? Eltévedtem; igenis eltévedtem.

Csillogó diszkógömbként jött szembe az F1 jövője a Hungaroringen

Tudja, hogy úgy ismerem Biarritz-t, mint a zsebemet. Ezeket a hegyi utakat százszor is megjártam; és mégis megtörtént. Talán éppen azért történt meg, mert nagyon elbíztam magamat.

Kerestem a mellékösvényeket, s addig vadásztam a rövidebb utat, mig végre a tűnjön el szemünk elől se találtam meg többé. Ez magában még nem lett volna baj. Hanem abban a perczben, mikor kiderült, hogy nem tudom, merre kell visszatérnünk, egyszerre csak besötétedett az ég, s a hogy felnéztem, aggasztó, szinte fenyegető fellegeket pillantottam meg a hegyláncz felett.

Ha még egy óráig kóválygunk igy, fejvesztve: kétszer kettő négy, hogy bőrig ázva érkezünk haza. S tudja, mennyire félek az esőtől. Még hozzá, olyan könnyedén voltunk öltözve, mint két ballerina. A náthát biztosra vehettem. S hiába, nem ismertem ki magam. Lenke is hasztalanul meresztgette a szemét: Makó körvonalai sehogy se akartak feltünni a látóhatáron. És igy ő se tudta tájékozni magát. Természetesen, sehol egy élő lény; akkora se, mint az öklöm. Már láttam magamat náthásan, s előre hallottam, hogyan magasztalja Lenke, nagy tüsszögések közt, Becskereket, a hol hasonló helyzetben az ember meghúzhatja magát vendégszerető kocsiszinek alá.