A filozófiai világkép jellemzői
Mitikus világkép[ szerkesztés ] Gízai piramisok A mitikus világkép alapjai egy társadalom mítoszainak összessége, azaz a mitológia. Az emberek a folyammenti civilizációk időszakában főként szimbólumokbanvagyis képekben gondolkodtak, ezt tulajdonképpen a fogalmi gondolkodás elődjének is tekinthetjük.
Mitológiai világkép a filozófiában
Ennek legfőbb bizonyítéka [ forrás? Ez a korszak a platóni filozófia megjelenéséig tart, de fontos megjegyezni, hogy ez az egyes népeknél más-más időpontban jelent meg.
A mítosz és vallás mint társadalmi jelenség, az ókorban nem volt szétválasztható, hiszen a mítoszok állandó és legfontosabb szereplői istenek voltak. Általában többistenhitpoliteizmus jellemzi ezt a korszakot.
A filozófia alapfeladata és a világnézet megalapozása Az emberi élet nem eleve adott, nem kész, hanem egyben feladatot is jelent. Az emberi élet egyik legfőbb célja, hogy a Homo sapiens megtalálja élete fő feladatát. Az ember tehát alapadottságában filozofikus lény vagy, más megközelítésben, feladattal bíró lény.
Az egyes isteneknek funkciója volt, az emberek által megismerhetőek voltak, cselekedeteikkel magukhoz hangolhatták őket. Az emberek a sikerült-e helyreállítania a látását is két részre osztották aszerint, hogy mennyire ismerik azt. Az egyik az ismert világ, a másik az idegen világ, amit ellenségnek tekintettek.
A mágia ezen ellenség legyőzésének eszköze volt. Ilyen szakrális tárgyak a fák és a kövek. Később amulettek formájában jelentek meg. Az emberben pedig a lélek feleltethető meg ennek.
Friedrich Nietzsche A nyugati filozófia egyes önálló területei diszciplínák a különös kérdésfeltevések és a tárgykör alapján a következőképp különülnek el: Metafizika — gör. Az újplatonikusok szerint a metafizika tárgya az ami túl van a természeti dolgokon, éspedig úgy, hogy azok előfeltétele.
Emellett a totemizmusnak is nagy hagyományai voltak. A totemek szimbolikus jelentőséggel bírtak. A földművelő ember Egyiptom.
Szennedzsem sírjának falfestménye A mítoszok [ szerkesztés ] A mítoszok az egyes népek eredetét mesélik el. Az a filozófiai világkép jellemzői mellett a világ teremtése volt a fő témája. Ezek szerint egy isteni erő teremtette a világot a káoszból.
A mítosz előadása a rítusmely hagyománnyá alakul, olyan rendezett cselekvéssorrá, mely időközönként megismétlődik. Ezeket a rítusokat a sámán szervezte és irányította. A vadásztársadalmakban gyakran tartottak vadászati rítust is, ahol a sámán öltözött a filozófiai világkép jellemzői a zsákmányállat bőrébe.
A mítoszok leginkább barlangrajzokban és festményekben maradtak fenn. Különösen érdekes az özönvíz mítosza, mely a legtöbb nép kultúrájában megtalálható. Ezek közös jellemzője, hogy a rossz erkölcsű embereket által lakott világot elönti a víz, melyet csak a jók élhetnek túl, ezáltal megtisztul a világ.
A másik közkedvelt mítosztípus a meghaló-feltámadó istenek mítosza. Az egyik legősibb mítosz, az Ozirisz-mítosz szerint Ozirisztmiután megszerezte Felső- és Alsó- Egyiptom birodalmát és boldogságot teremtett, Széth megölte és feldarabolta, de Ré parancsára az istenek újraélesztették Oziriszt. Korai tudományok[ szerkesztés ] Erre a korra jellemző a képírásmajd a betűírásvégül a hangírás. Az írás segítette elő, hogy fennmaradjon a tudás, és azt átörökítsék a későbbi civilizációkra.
A mezopotámiai Hold-naptár az nappalok és éjszakák, illetve az évszakok váltakozásán alapult. Az egyiptomiak a naptárukat a Nap mozgásához képest alakították ki.
Ennek összhangzatos harmonikus kifejezője a mindenség: a Kozmosz. Ezért nevezzük kozmologikus filozófiának. Ezzel az esztétikai világfelfogással szemben a középkori filozófia kizárólag vallásos jellegű volt: Ismereteinek tárgyát, tartalmát, módját a kinyilatkoztatott vagy kijelentett pozitív hitből merítette, s csakis az érzéki világot meghaladó transzcendens, metafizikai dolgokkal foglalkozott.
A naptárak megjelenése a fejlett csillagászatra utalnak. Ezeket a megfigyeléseket valószínűleg Mezopotámiában a zikkuratokrólEgyiptomban a piramisokról végezték el. Emellett fejlett volt az orvostudomány és a térképészet is. Antik világkép[ szerkesztés ] Platón és Arisztotelész Az antik világkép az antik természetképből alakult ki, melyet Platón írt le, és Arisztotelész egészített ki.
Betekintés: Mi a filozófia?, Világnézet és világkép
Arisztotelész i. Az általa leírt világképben a mozgás a Priumum Mobile -től származik, aki az Első Mozgatóde önmaga mégis mozdulatlan. Maga a filozófiai világkép jellemzői mindenség kerületén helyezkedik el, itt a leggyorsabb a mozgás, mely a középpont, a Föld felé csökken.
- Műtét nélkül helyre lehet állítani a látást
- Ha melanomára gyanakszik, mit csinálnak
- Mi a világnézet meghatározása?
Szerinte a Föld örökké mozog, de a középpontja nyugalomban van. A négy elem földlevegővíz és tűz mellett egy ötödik elem is létezik, abból állnak az égitestek. A világmindenséget koncentrikus szférák összességeként írta le, melynek középpontja a Földés külső rétege az állócsillagok halmaza. A kettő között helyezkedik el a Holda Napa Merkúra Vénusza Mars és a többi bolygó szférája, és az ellenható szférák.
Mitológiai és filozófiai világkép Betekintés: Mi a filozófia?
Arisztotelész szerint ezen 55 szféra és a négy elem szférájának összessége az univerzum. A négy elem tanával Da Caelo II. Ennek megfelelően: A tűz meleg és száraz. A levegő meleg és nedves. A víz hideg és nedves. A föld hideg és száraz.
Navigációs menü
Tehát Arisztotelész geocentrikus világképe alapján a világ gömb alakú. Három részre osztható: szellemvilág, csillagvilág, elemi világ. A szellemvilág egy elemből áll, ez a Primum Mobilevagy más néven Első Mozgató. A csillagvilágban helyezkednek el a Holda Napés a többi bolygó és csillag. Ezek számát közé teszi Arisztotelész. Az elemi világban a négy őselem, az ásványoka kőzetekaz állatoka növények és az emberek találhatóak. Úgy gondolta, hogy ami a Primum Mobile-hoz van közelebb, abban több a szellem, és mennyisége csökken az elemi világ felé haladva.
Míg az elemi világ legalján van a legtöbb anyag, és mennyisége a szellemvilág felé csökken. Középkori világkép[ szerkesztés ] A középkor két részre oszthatjuk: patrisztika és skolasztika.
A középkori organikus világkép alakult ki ebben az időszakban. A patrisztika [ szerkesztés ] Krisztus ábrázolása a IV. Krisztus tanai szerint meg kell adni a császárnakami a császáré, ahogy Istennek is megadják azt, ami Istené. A keresztény vallás és a Római Birodalom azonban ellentétbe kerültek, egy sajnálatos katasztrófa miatt.
Néróhogy magát mentse, a keresztényekre terelte a gyanút.
A felvilágosodás – bevezető (filozófiája, tudományos felfedezései, művészeti jelenségei)
Ekkor kezdődtek a keresztényüldözések. Az összefogott keresztények életét látványos kivégzéseken vették el. Az eseményekről Tacitus is beszámolt, aki nem tartotta bűnösnek a keresztényeket, mégis tűrte a kivégzéseket. A császár keresztényüldözése ekkor még csak Rómára terjedt ki ugyan, de példája nyomán elterjedt az egész birodalomban. A későbbiekben folyamatos, de ingadozó mértékű fenyegetésben éltek a vallás követői. Ebben az időszakban sokan visszatértek elődeik hitére.
Így a korábbi pogányok és a zsidók is a fenyegetettség nélküli életet választották inkább. Domitianus uralkodása alatt nehéz sor jutott a keresztényeknek. Akik ezt nem ismerték el, felségárulás miatt bíróság elé állították. A keresztények körében ennek következtében kialakult az új Róma-kép. Traianus nem követelte meg, hogy istenként tiszteljék. Korában Bithünia tartományban igen elterjedt volt a keresztény vallás. Ennek következtében kiürültek a pogány templomok, az emberek pedig nem vették meg az áldozatnak szánt húst.
Pliniusa tartomány helytartója keresztényeket fogatott össze és megkínozta, vagy kivégezte őket.
A keresztények bizonyos napokon gyűltek össze napkelte előtt, ekkor Krisztusnakmint Istennek énekeltek, de nem tettek semmi olyat, amit a római törvények tiltottak volna. A korban mégis elítéltek minden olyan embert, akinek keresztény neve volt, vagy csak megvádolták azzal, hogy a vallás követője.
A római hatóságok vizsgálata két következtetésre jutott. Egyrészt a keresztények ellen felhozott vádak alaptalanok, viszont a régi vallás ellenségeinek tekintették magukat, vagyis a rendszer ellenfelei, ennek következtében betiltották a vallást. A pogány templomok újra megteltek, de a vallás fennmaradt. A Római Birodalomban nem volt egységes fellépés a keresztények ellen, ez a helytartók kiváltsága maradt.
Az első keresztényüldözések nemhogy felszámolni nem tudták a keresztény vallást, de terjedését sem sikerült megállítaniuk.
Itt gyűjtötték össze a hagyományos és a patrisztika korának keresztény elemeit, aminek következtében kialakulhatott az egységes keresztény vallás. A skolasztikában a latin nyelv térnyerését senki nem kérdőjelezi meg. A tudás is a kolostori iskolákban hagyományozódott át az a filozófiai világkép jellemzői generációkramagának a korszaknak a neve is ebből a mindenhol egységes elvek alapján szerveződő klerikus iskolák tanításaiból származik.
Az iskolákban a patrisztika korában rendszerezett tudást terjesztették, céljuk az olyan felnőttek képzése volt, akik képesek a Biblia szerinti hit követésére és terjesztésére. A Pierre Abélard által kidolgozott skolasztikus módszer a hitigazságokat vizsgálta, rendszerezte, emellett meghatározta a tanítás folyamatát is. A bizonyítás is deduktív formában történt, vagyis először feltették a kérdést, majd az ellenérvek és az érvek következtek, végül a döntés meghozatalával, és az ellenérvek megcáfolásával zárult.
Már Platón és Arisztotelész is foglalkozott az univerzáliák-reáliák kérdésével, de az ún. A realisták azt állították, hogy az általános nagyobb érvényeséggel bír, mint az egyes. Ezzel szemben a nominalisták szerint csak az egyes dolgok léteznek, az általánosságok csak fogalomként jelennek meg, vagyis a fogalmakat az ész hozza létre, míg a dolgokat nem.
A realisták Platón, a nominalisták pedig Arisztotelész tanait tekintik meghatározónak. Istentől származnak az általános fogalmak, azokból pedig az egyes dolgok. A létező fogalmakat az egyes dolgok bizonyítékának tekinti, vagy Isten fogalmának létezése bizonyítékul szolgál Isten valódi létére is. A nominalista Roscellinus kb. Roscellinus mondta, hogy az univerzálék a dolgokban vannak universalia in rebus. A Mindhárom eszmerendszer a görög filozófián alapszik, de a középkorban az arab tudomány látás lecke a környező világról filozófia eredményesebben alkalmazta az arisztotelészi tanakat.
Az iszlám és zsidó ismeretek együtt gyakoroltak a filozófiai világkép jellemzői hatást a keresztény Európára, főként a Földközi-tenger partvidékén. A muzulmán filozófusok közül Avicenna - ,a keleti iszlám és Averroes -a nyugati a filozófiai világkép jellemzői képviselői; illetve a zsidó Maimonidész - munkái a legjelentősebbek. A keresztény, iszlám és zsidó ismeretek a keresztes háborúk - korában keveredtek leghatásosabban.
Tartalomjegyzék
Az eredmények a tudományos és filozófiai ismeretek keveredése mellett a kereskedelemben és a gazdaságban mutatkoztak meg. Lefordították Arisztotelész műveit, melyek két szerzetesrend filozófiájának is alapot adott. A Domonkos-rend kötelékeibe tartozott Albertus Magnus és Aquinói Szent Tamásmíg ferences rendi szerzetes volt Roger Bacon és Alexander Halensisakik mind meghatározó személyiségei voltak a virágzó skolasztikának. Universitasok alakultak, melyek ugyan a pápaság ellenőrzése alá tartoztak, de nagyobb függetlenséget kaptak, mint a kolostori iskolák.
Ezek szerint az univerzum három világból áll: szellem- csillag- és elemi világ. Legfelül az Istenmíg legalul a Pokol helyezkedik el. Mindegyik világ kilenc szférából áll, melyek egymással leszármazási kapcsolatban állnak.
